Van miért kitartani Kárpátalján

A kárpátaljaiak optimizmusára mi sem jobb bizonyíték, mint hogy új óvodát avattak Korláthelmecen. A régió korántsem halott, még ha sokan temetnék is.

Milyen társadalom épülhet töredékekből, az identitás állandó képlékenységéből, örök mozgásából?
Amikor beiratkoztam az egyetem bölcsészkarára, azonnal magával ragadott az értelmezés intellektuális szabadsága. Mámoros érzés volt, hogy sem a szerzővel, sem a mű keletkezésének körülményeivel nem kellett különösebben foglalkozni, csakis a szöveggel. Szédítő volt, hogy a „nyitott mű” értelmezési lehetősége úgyszólván végtelen, sohasem lezárható. Úgy éreztük, miénk a világ, s ahogyan az lenni szokott, mindenkinél okosabbnak hittük magunkat.
Lelkesedésünket akkor érték el a kétely első hullámai, amikor rájöttünk, hogy egyes értelmezők ezeket az elveket az emberi közösségekre is alkalmazzák. Az már felettébb gyanús, gondoltam, ha minden csupán konstrukció a hagyományon át egészen a biológiai nemig, s mint ilyen, gond nélkül megváltoztatható, és nem kötelez semmire. Meglepve szembesültem vele, hogy a nagy világmagyarázó elvek, így a vallás ideje „lejárt”, de örültem, hogy még idejében szóltak.